Úgy válik el az ember a szerelmétől, mint ujj a kéztől. Fájdalmasan, nehezen, és lelki értelemben véresen is. Hisz vérzik a lélek, s a lélek vére, könnycseppekben tör majd elő. A szakítás a szerető szívnek olyan, mint kézről az ujjnak a levágása. Iszonyatosan fájdalmas. Lehet érzésteleníteni a műveletet, de csak ideig- óráig. (Jöhet az alkohol, nyugtató... ) A hiánya megfog maradni. Végleg. Csak idővel a fájdalom enyhül, a csonk hegesedik. S ha készen áll a kéz, lehet pótolni a hiányt. S hogy jobb lesz-e az új ujj mint a régi? Azt előre nem is tudni, majd a mindennapok megmutatják. Lehet az is, egy pótlás sem lesz olyan, mint az az eredeti és örökké megfog bennünk maradni a vágy a régi ujjunkra...